2016. szeptember 19., hétfő

💭XXXVII. Bejegyzés ~ Vigyázz, kész, tanulj!

 Köztudott, hogy manapság rengeteg diáknak gyűlik meg a baja a tanulással. Valljuk be emberek, tízből kilenc esetben itt a koncentrálással van a baj. Hisz ki ne találná a falon széttrancsírozott szúnyog beleit művészibbnek és érdekesebbnek, mint a matekot, vagy a kémiát?
 Na jó, ez csak egy béna - nem mellesleg elég gusztustalan - poén volt, de a lényeg ott van a sorok között.
 Nagyban készülnél az első témazárókra és szódogákra, a határozottságoddal nincs baj, ujjaid azonban önkéntelenül is az asztalon fekvő telefon felé kalandoznak a tankönyvek helyett.
 A legelső amit tehetsz tehát az, hogy családod langalétái közül felteteted valakivel azt a kis csábító dobozkát a házatokban található legmagasabb helyre. Ezzel máris két legyet ütsz egy csapásra; Nincs közvetlen kéznél internet, ráadásul kellőképp motivál, ha tudod: miután végeztél, azonnal visszakaphatod.
 Na most...
 A második lépés kitalálni a számodra leghatékonyabb tanulási módszert, avagy feltenni magadban a kérdést: Hogyan maradnak meg a legkönnyebben fejemben az információk?
 Ha hallod őket? Ha tükör előtt hangosan felmondod? Ha illusztrációkat is látsz mellette? Ha valakivel megbeszélheted? Vagy épp magolós típus vagy?
 Őszinte a válaszra hamar találsz megoldást; Például ha könnyen megjegyzed a dalszövegeket, felveheted valamire, amint hangosan olvasod a tananyagot.
 Ezen kívül érdemes tíz perces szüneteket tartani, ha elhúzódik a dolog. Igyál valamit, menj ki a teraszra, sétálj egyet a házban! Ha túl sokáig fókuszálsz valamire, garantáltan megfájdul a fejed és a szemed.

Mrs. P.

2016. szeptember 6., kedd

💭XXXVI. Bejegyzés ~ Felelés közben elakadsz? Röktönözz!

Suli tippek I.

 A német tanulók számára a politika óra az egyik legkönnyebb tantárgyak közé sorolható. Bevallom, az oktatók is nagy szerepet játszanak a dologban. Nem veszik olyan komolyan az anyagok részletezését, mint például a sokak számára mumussá vált történelem órán. Ezen kívül általában amellett, hogy apránként haladunk a könyvben, Herr K. különböző, a jövőnkben még hasznunkra váló feladatokat talál ki kommunikációs készségünk fejlesztéséhez.
 Az általános iskola 5-10. osztályig tart, minek végén lehetőségünk van arra, hogy letegyük a kisérettségit; A diák teljes gőzzel magol még az utolsó pillanatban is, hogy tíz perces prezentációi kifogástalanok legyenek. Mégis mikor eljön a megváltás napja, dadogásával nem sikerül levennie lábáról a zsűrit. Túl sokan figyelik... Szinte érzi bőrén a hiba után kutató pillantások égető parazsát, s tudatában az ennek köszönhetően felbátorodó, hivatlan lámpalázat.
 Legutóbb például - hogy ezt a kínos szituációt elkerüljük - a rögtönzést gyakoroltuk; A tanár felszólított egy random gyereket, hogy álljon az osztály elé. Mondott neki egy szót (pl. kapucni), az illetőnek pedig tizenöt másodperce volt arra, hogy kitaláljon egy olyan történetet, ami vagy az említett tárgyról szól, de legalább szerepel benne a kért kifejezés. A határidő három perc volt. Addig folyamatosan beszélnie kellett szerencsétlen kiszemelt párának, s mondanom sem kell, jól szórakoztunk a színesebbnél színesebb történetek hallatán.
 Bátran ajánljátok ti is osztályfőnöki órátokon ezt a "játékot"! Garantáltan nem fogtok unatkozni.

Mrs. P.

2016. szeptember 1., csütörtök

💭XXXV. Bejegyzés ~ Bill Withers: Ain't No Sunshine /fordítás/

Figyelem! Szabadon fordítottam le a szöveget, s rengeteg helyen nem szó szerint.

💭XXXIV. Bejegyzés ~ Carpe Diem! - avagy új blog a láthatáron

Katt a képre a részletekért!

💭XXXIII. Bejegyzés ~ Brokú interjú

 Kedves ismerősöm, Brokú szabadidejében nem mással foglalkozik, mint oldalaitok reklámozásával. Méghozzá stílusosan! Interjúkat készít a bloggerekkel, hogy aztán kitehesse azt Első bekezdés c. alatt futó oldalára. Legutóbb én voltam soron, s be kell valljam, nagyon jó munkát végzett! Kérdéseivel a lényegre tapintott, s gyorsan, szakszerűen válaszolt e-mailjeimre. Mindenkinek, aki olvasnivalót keres, vagy épp blogját szeretné népszerűsíteni, meleg szívvel ajánlom Brokú oldalát!


ÍME AZ INTERJÚ:
,, A mai bejegyzésben ezúttal Niki a vendégünk a Mrs. Pandorababy oldal működtetjője. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.

 Mi ugyan egy ideje már beszélő viszonyban vagyunk, mégis kérnék tőleg egy rövid bemutatkozást.
 Az igazi nevem Niki és egy 16 éves, ex-borsodi lány vagyok. A családommal lassan már három éve Németországban élünk. (Ebből ered a sok ezzel kapcsolatos poszt...) Szeretek mindent, ami művészet, így tehát a sportokat, a rajzolást, a verseket, a regényeket, a HipHop-ot, na meg persze a zenének minden műfaját. Ami a személyiségemet illeti, elég extrovertált vagyok, ezen kívül rendíthetetlenül makacs és optimista (bár az utóbbi nem minden esetben). Szeretem a friss, reggeli kávét, a pingvineket, a könyveket, az öcsémet, a retro cuccokat és a kihívásokat. Nem, nem ebben a sorrendben... Szabadidőmben legtöbbször írok, a Mrs. Pandorát szerkesztgetem, zongorázok, rajzolok, vagy olvasok. Minden bizonnyal vannak dolgok, amiket kihagytam, de a többit döncsétek csak el ti! Szívesen elmerülök bárkivel bármilyen témában.

 Láttam 2016-ban kezdted el a blogolást. Milyen apropóból kezdtél bele?
 Első sorban unaloműzésből, de nagy szerepet játszott benne a P.s. I Love You mottója is, miszerint az a dolgom, hogy alkossak. Az már édesmindegy, hogy mit. Amikor épp nem ceruzát forgatok a kezemben, vagy - egyenlőre - esetlenül "komponálok", az oldalon kattog az agyam. Pl.: Mi az, ami mind engem szórakoztat, mind a közönséget érdekelheti.

 És milyen céljaid vannak a bloggal? 
 Konkrétan? Semmi. Spontán jött az ötlet, s bár nagyon hálás vagyok a kedves követőimnek, engem főleg személyes cél vezérel. Lelkileg ugyanúgy szükségem van erre, mint testileg. (Na meg persze ezzel is folyamatosan fejlesztem magam írás szempontjából.) Sokan mondják, hogy az internet csak elszigetel a külvilágtól... de ez főleg attól függ, mire használod. Rengeteg rokonlélekkel futhat össze az ember, ha elég kitartó. (A Bloggerek értik:))

 Engem az érdekelne a leginkább, hogy honnan jött a blog neve? Van valami háttérinformáció, ami amiatt a mindenki által ismert Pandorát választottad, vagy csak az egyszerűsége miatt döntöttél mellette?
 A Mrs. Pandora afféle álnév. Régen elég pesszimista voltam, mindenben a rosszat láttam. Bevallom néha még ma is jobban érzékelem a negatív dolgokat, mint a pozitívakat, de valamennyire már sikerül kordában tartom ezeket az "ösztönös" gondolatokat. Most biztos azt kérded, mi köze ennek a sok hablatynak az egészhez? Nos, nem tudom, ismeritek-e Pandora legendáját... A nő egy viharos napon egy régi házban húzta meg magát. Az istenek, akik teremtették, azt mondták, mindenhez hozzányúlhat a viskóban, egy kis szelencét kivéve. A halandón természetesen eluralkodott a kíváncsiság és úgy gondolta, semmi baj nem származhat abból, ha belekukkant a ládikába. Így történt, hogy a gonosz kiszabadult és megszállta a világot. Tehát a "világ" már soha nem lesz a régi, a sötétség örökre nyomot hagyott benne. (Hát innen ered.)

 Az oldalon látható egy kézzel rajzolt figura, ami az I love my follower kampányt hirdeti. Eddig nem sok blogon láttam ilyen felhívást. Tudnál kicsit mesélni róla? Honnan ered? Mi lenne a célja?
 Én sem olyan rég találtam rá. A kép az oldalamon igazából be van linkelve és arra rákattintva rögtön az eredeti oldalhoz juthat az ember. Ott részletesen le van írva, miért fontos a blogger és követői közötti kapcsolat. Jómagam egyetértek az ott említett pontokkal, s teljes szívből támogatom is az ötletet. Gondoltam: miért ne? Csatlakoztam.

 A kampány mellett szintén elérhető a Rajzaitok almenü. Honnan támadt ez az öltet? Mi alapján történik az elkészült rajzok beküldése? Esetleg pályázathoz vannak kötve?
 Még 2015 elején létrehoztam egy blogot, amely "Animánia" cím alatt futott. Ott lehetőség volt rá, hogy minden otaku megmutathassa rajzügyességét, vagy épp hirdessen. Azt az oldalt személyes okokból töröltem, de sajnáltam volna ezeket a remekműveket is a sarokba söpörni, csak mert olyan kedvemben vagyok... Ezért hát kitettem a Mrs. P.-re. A lehetőség továbbra is él. Az e-mail címemen bárki elérhet, akit érdekel a dolog.

 Jó ötletnek tartom, hogy ezt a vonalat tovább hoztad erre a blogra is, mert így megmaradt az a  hely, ahová fel lehet tölteni a rajzokat. És amint látom, ezt már többet ki is használták.

 Mesélj kicsit a Designe sarokról is. Sajád magad tervezed az ott látható stílusokat? Megrendelésre készíted őket vagy egyenlőre még nem? Milyen vissza jelzések jöttek azoktól a bloggerektől, akiknek már csináltál designet?
 Igen, a designeket én tervezem, de egyenlőre nem rendelésre. Ha unalomból, vagy gyakorlásból szerkesztek egyet-kettőt, azt azonnal ki is teszem ide ezzel a képaláírással: Elvihető. Eddig egyetlen egy könyvborítót készítettem a The Maniac Girl's Blog és a HISTORY c. oldal írójának. Ő elégedett volt. De persze elég nehéz összeegyeztetni két különböző ember ízlését... :) A lényeg, hogy végül összehoztuk. Az eredmény megtekinthető ugyanebben a modulban.

 Én is alá írom, hogy jó borítókat csinálsz, hiszen nálam is a te munkádat hírdeti, és én is elégedett vagyok vele.
És végezetül az oldal mottója. Hogyan kell értelmezni? A blogot írja le egy mondattal vagy inkább Téged jellemez a magánéletben? Nekem mindenesetre nagyon tetszik, olyan fülbe mászó jellegű. :D
 ,,Ha kapsz egy vonalas lapot, inkább írj rá keresztbe.'' Ez a mondat inkább engem tükröz, de mivel én vagyok a blog adminja egyben, a Mrs. P.-re is kihat. Született lázadó vagyok, nem mellesleg nagy kritikus is. Tehát ha az emberek 80%-a azt mondja valamire: igen, én kapásból rávágom, hogy: nem. Hogy mivel indokolom meg, az megint egy másik történet. :) Ilyenkor nem gondolkodom, egyszerűen összeszedem a gondolataimat és ,,belevágok a lecsóba''.

 Niki, örülök, hogy sort kerítettünk erre a rövid, ám annál izgalmasabb beszélgetésre. A blogodat bátram merem ajánlani ITT, ITT, azonak az olvasóknak, akiknek új designe-ra lenne szükésgük a blogjukhoz, és persze azoknak is, akik szeretnék egy biztos helyen publikálni a rajzaikat.
További sok sikert kívánok Neked.
Brukú"

2016. augusztus 19., péntek

💭XXXII. Bejegyzés ~ Reklámok, amik megihletnek

Bár az inspirációs részlegben nem igazán passzolnak egyik lehetőséghez sem, úgy gondolom, kiérdemelték a helyüket itt, nálam. Az egyik nagyon szívszorító, a másik pedig a testvéri kötelék fontosságára utal. Én mindenesetre imádom!


Mrs. P.🐧

2016. augusztus 18., csütörtök

💭 XXXI. Bejegyzés ~ Viszlát tériszony!

Lillafüred, Szt. István Barlang, Libegő

 Tegnap - azaz 2016. 08. 17-én - az apukám, a mamám és én elkocsikáztunk Lillafüredre. A cél a Libegő volt, de pechünkre olyan ködös volt arrafelé az idő, hogy nem lehetett beindítani a felvonót. Sebaj. Nem adtuk fel, e helyett csatlakoztunk a Szent István Barlangba induló tömeghez.
 Gyönyörű szép volt! Nem voltam még az Aggteleki Cseppkőbarlangban, de valahogy így képzelem el azt is. Tele jégcsapszerű képződményekkel és fura, mesefigurákra emlékeztető szobrokkal. Arról nem is beszélve, hogy az idegenvezető értette a dolgát... Rengeteg olyan információt osztott meg velünk, amit valószínűleg ő gyűjtött össze a betanulandó szöveg mellé. A hangja tiszta, érthető volt és arra is figyelt, hogy egyetlen ember se - bár rengetegen voltunk - maradjon le az előadásról. Szóval le a kalappal előtte!
 Reggel nagyon hideg volt, de amikor kiléptünk a barlangból, majd' megsültem. Nem tudom, hogy azért, mert felemelkedett a hőmérséklet, vagy mert a benti vérfagyasztó hideghez képest az már meg sem kottyant... A lényeg, hogy délután fél egy körül végre sokkal kényelmesebben éreztem magam a nyári, fehér-zöld csíkos felsőmben, a farmeremben és a fekete topánkámban.

 Eztán sétáltunk egy kicsit (értsd: igazándiból az Anna Barlangot kerestük, de nem találtuk), majd szétnéztünk az ételstandoknál és a szuvenír boltok környékén. Ott vettünk három, Lillafüred nevezetességeit ábrázoló mágnest. Hogy őszinte legyek, ez a mániám. Mármint ha megyek valakivel valahová, ahol még nem jártam, mindig veszek (vagy vetetek) ilyen kis apróságokat, hogy elmondhassam: Na, én már ott is jártam.
 A rövid séta után, fél három táján hallottuk, hogy elindították a Libegőt. Bár még mindig köd volt, hál' Istennek valamennyire lejjebb ereszkedett.
 Én mamámmal ültem, apa pedig egyedül jött mögöttünk. Na de nem akarok túl sok részletet kihagyni, úgyhogy kezdem is a történet legelején; Mamám idegességében és lelkesedésében majd' kiugrott bőréből. Nem értette, hogy ülünk bele valamibe, ami folyamatosan mozog. Nekem - mivel februárban az Alpokban síeltem - már volt szerencsém találkozni sífelvonóval. Ez ugyanolyan volt, csak felszerelés és hó nélkül, úgyhogy összehoztuk valahogy... Észbe se kaptunk és már haladtunk is felfelé a Jávor-hegyen. Minden csupa köd volt, így sajnos nem tudtuk tisztán kivenni a fák és cserjék körvonalait. Azonban abban, hogy jóformán a sűrű fehérségtől az orrunk hegyéig se láttunk, mégis volt valami titokzatos és lelkesítő.
 Rólam tudni kell, hogy nem olyan régen még tériszonyom volt, amit Osztrákban a hegyekben leküzdöttem. Mégis meglepő volt, hogy - bár a gyomrom még mindig liftezett - nem akartam pánikszerűen kiszállni. Sőt! Ami azt illeti, kifejezetten élveztem a dolgot. A súlytalanságot és ahogy enyhén fújt odafenn a szellő.
 A hegy tetején kiszálltunk egy kicsit és megittunk egy jó forró kávét az ottani, direkt erre a célra felállított bódénál.
 Lefelé menet a ködnek már se híre, se hamva nem volt, úgyhogy gyönyörködhettünk a kilátásban.
 Nagyon élveztem és ha valaki kirándulni, vagy esetleg randizni szeretne menni valakivel és borsodi, akkor annak ajánlom Lillafüredet, az ottani barlangokat, tavakat és a Libegőt!


Mrs. P

2016. augusztus 17., szerda

💭 XXX. Bejegyzés ~ 100 - TAG

 Már régóta ki akartam tenni az alien thing c. blog írójától elcsent 100 kérdést, de nethiány miatt sajnos nem ment. (Két napja Magyarban vagyok.) Nos, eltartott egy ideig, de elkészültek a válaszok. Be kell valljam, nem tudom, ki készítette ezt a TAG-et, de néhány kérdéssel a sírba tett vele...
 Mindenesetre túléltem és párszor meg is mosolyogtatott. Köszönöm szépen a kihívást, Vic! Ezúttal szó szerint... :')